Hírek a Siófoki Kyokushin Karate Klubból

Interjú Shihan Nishidával

1.rész

Shihan Yukio Nishida Kérdés: Ahhoz, hogy úgy érezzük, a lelkünk és a testünk abszolút egy, mélyen le kell ásnunk önmagunkba. Úgy gondolom, hogy ez a Budo.
Az ember egyik lényeges tulajdonsága, hogy szüksége van a fizikai teljesítmény érzésére. Ez a teljesítményérzet az edzésen elérhető.
Korábban a karate független volt az életkortól. Az ember eldöntötte, hogy karatézni akar és lelkesen tette is azt. Viszont azoknak az embereknek, akik nem nagyon bíznak fizikai erejükben, nem kell-e összeszedni a bátorságukat ahhoz, hagy a kyokushin ajtaján kopogtassanak? Különösen igaz ez a 30-as 40-es éveikben járókra, nem?

NISHIDA: Bizonyára vannak, akik így gondolják. De például, ha valaki kezdetben csak 10 fekvőtámaszt képes megcsinálni, nem probléma, amennyiben célul tűzi ki, hogy 1 hónap múltán 15-öt, 2 hónap múltán 20-at fog csinálni.
Ez egy valós példa volt a saját dojomból, de arra is volt példa, hogy az újonnan beiratkozott nyolc évesek 10-et sem tudtak nyomni. 5-6 után összerogytak. De! Mindig csak eggyel nyomjon többet, mint előtte. Ha most 5-re képes, következő alkalommal csináljon 6-ot. Ha valaki követi ezt az elvet, fél év múlva képessé válik 100 fekvőtámasz elvégzésére is.
Természetesen a gyerekek és a felnőttek esetében a hormonok másképp működnek, ezért a fizikai képességek talán nem olyan hirtelen növekednek meg a középkorúak esetében, mint a gyerekeknél. De a rendszeres edzés feltétlen velejárója, a testi erőnlét növekedése, a szív- és tüdő-kapacitásának emelkedése.
E mellett az edzés végi teljesítmény-érzet szavakkal kifejezhetetlen felfrissülést ad. Persze, mielőtt az ember elindul edzésre, többé-kevésbé tusakodik magával a menést illetően, stresszben van. Például a nyári melegben egy izzasztó edzés gondolata nem túl üdítő. Azonban ezen túljutva az edzés utáni teljesítmény-, illetve megelégedettség-érzés semmi másra át nem váltható. Az ember lényegénél fogva vágyik az úgynevezett teljesítmény-érzetre, s ezzel elmondható, hogy egy lelkileg kiteljesedő dologra vágyik. Az élet a győzelmet, a gyarapodást, a fejlődést állítja szembe a lustasággal, a stresszel. Ezt állhatatosságnak nevezik. De nem a lustaság, a stressz elkerülése a fontos, hanem ezek legyőzése, ami fokozza az életerőt.
Kérdés: Úgy gondolom, hogy a „training” (edzés angolul) és a „keiko” (edzés japánul) fogalmak különbsége a testi szint és a lelki (szellemi) szint közti különbség. Egyébként az euro-amerikai sportban a „training” és a karatéban a „keiko” fogalma, úgy érzem, mintha más volna.
NISHIDA: Hogy pontosan miben különbözik, azt nehéz megmondani, de a „training” szint esetén elmondható, hogy a test áll a középpontban. A „training” szint az, ami a testet tartja a legfőbbnek, az eredmények látható formáját hajszolja. Épp ezért a „training” fogalma olyan edzést jelent, ahol mindig eredményt kell felmutatni.
Viszont a „keiko” esetében a kifelé terjedő, vagyis a testi dolgok és a befelé igyekvő lelki dolgok, együttesen jelentik az edzést. Merészen szólva, a test edzésének és a lélek edzésének szinkronja.
A „training” és a „keiko” közötti különbség olyan, mint a 20-as éveikben járók és a 30-asok gyakorlása közötti különbség. Általában a 20 éves korosztály a lelkiekhez képest inkább a testi eredményeket, a látható dolgokat hajszolja. A valódi erő azonban a 30-40 éves korosztályban tűnik elő. Minél idősebb valaki, annál jobban megérti, hogy a testi erő nem az igazi erő.
Az, aki fiatalon úgy gondolta, hogy a test edzésével erős lesz az idő előrehaladtával, rájön, hogy "hohó", a testet a lélek húzza magával! - s ez után már a lelki részt kezdi el keresni. Ha azt az utat követi, az igazi erő rendkívüli mélységeit ismeri meg. Mire ezt megéri, már 30-as éveit tapossa vagy még korosabb. Akárhogy is, ha a test és a lélek kapcsolatát nézzük, nem lehet különválasztani a kettőt. Nem egy dolog a kettő, de nem lehet egyiket a másik nélkül fejleszteni, edzeni. Egy-egységet alkotnak. Ahogy a budoban a test és a lélek egyesítésének folyamata előrehalad, úgy válik egyre láthatóbbá a "kenzen-ichinyo" (kard-zen egyesülés) állapot. Így eléri azt a kort, amikor az egységesség érzését megérti.
A fentiekben említett, a lelki dolgokat is magába foglaló test-lélek edzése a "keiko", amit a „training”-nek nevezett fogalom nem takar egészen. Amikor erre rájövünk, akkor kezdődik a valódi edzés. Amikor ez bekövetkezik, saját, keresett világa kiszélesedik, s a „keiko” esetében szükségtelenné válik a sietség. Megérti, hogy fél-egy éven belül nem szükséges rögtön eredményt felmutatni.
Az utóbbi időben sok 35 év feletti átlagember jön el a dojoba és kezd e1 edzeni. Ők azok, akik megélték a gazdasági csodát, a gazdasági fellendülést és annak buborékként való szétpukkadását, összeomlását, az anyagias értékítélet mennyországát és poklát is. Ez a folyamat sokaknak okozott lelki válságot, amelyre, úgy gondolom, a budoban keresik a gyógyírt. És ez ugye nem training, hanem keiko.
Kérdés: Amikor az aktív tudat, a passzív tudat (tudatalatti) és a világmindenség összekapcsolódik, akkor ízlelhető meg a test és a lélek egységének érzése.
De mi is az a testi-lelki érzet?
NISHIDA: Az aktív tudat mibenlétét egy természetből vett példával tudnám leginkább megvilágítani. Az aktív tudat a tengerben úszó jéghegy azon kis része, amely a vízszint fölé emelkedik. S ahogy a jéghegy nagy része is a víz alatt van, úgy a mi tudatunk 90%-a is rejtve van, passzív. Ez az úgynevezett tudatalatti, s nemigen szoktunk ennek a mélyére leásni. Ez azért van, mert nem tudjuk, hogy a jéghegy nagyobbik része a tengervízbe merül. Egy rendkívül szűk tér információval rendelkezünk csak, s így éljük mindennapjainkat. A tengervíz fölé emelkedő 10%-nyi aktív tudat szinte csak érzékszervként működik, amelyen beáramlanak az érzékek által közvetített információk (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Ezen öt érzék szintjének mélyítése, másképp mondva a rejtett, belső (passzív) erő kiásásának módja nem más, mint a katák gyakorlása.
Amikor a kata újra és újra ismétlése során eljutunk arra a szintre, ahol az öt érzék már eltompul - ez a DOZEN (mozgás közbeni meditáció) állapot - akkor fog a belső erő a felszínre emelkedni. Úgy érzem, hogy az ilyen mélységekig történő önmagunkba való leásás a budo. A kata esetében is erről van szó. Az ismétlések során a katát alkotó mes-ter tudatszintjére emelkedhetünk. A kata „keiko” a résztől az egész felé vezető, a részeket összekötő alkotó munka.
Kérdés: Szükség van olyan edzőkre, akik képesek erre és Japánnak kell kezdeményezni ezen a területen. E terület iránt euro-amerika is kezd érdeklődni, nem?
NISHIDA: Pontosan így van. S a mostani időszak kedvez is nekünk. Mindenféle értelemben az értékrendek összeomlottak, euro-amerika a keleti kultúra felé kezd tekinteni.
Ha most itt vannak olyan edzők, akik meg tudják mutatni a Budo lelkiségét, illetve a kelet lelkiségét, az idáig a karate iránt érdektelen embereket is a karate felé tudjuk fordítani. Különösen a középkorúakat (35 felettieket), akiknek már van élettapasztalatuk, s köztük olyanok, akik tudják, mit keresnek.

Az interjú második része >>

Vissza a kezdőlapra
fitt@mail.datanet.hu