A százéves siófoki belvárosi templom
 
Siófok területén egy Losta nevű falu állt, Szent Péter tiszteletére épült templomával, amely a tatárjáráskor elpusztult. Az új falu a Sió régi nevét, - „Fok” – vette fel. Ennek plébániájáról és Péter-Pál templomáról 1488-ból már van írott adat.
 
A török hódoltságig esperesi kerületi székhely volt, melyet a törökök balatoni flottája ismét elpusztított. A visszatelepülő őslakosok, valamint a veszprémi káptalan népesítette be, majd 1693-ban a káptalan kis fatemplomot építtetett a telepeseknek a középkori templom helyén. A plébániáját 1713-ban állították vissza. A barokk plébániatemplom 1737-ben épült fel Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának tiszteletére.
 
A rohamosan fejlődő fürdőhely 1903-ban új, nagyobb neoromán templomot kapott. Fejérvári József kanonok száznegyvenezer koronás ajándékával szinte egymaga vállalta az építés költségeit. A régi kisméretű barokk templomot, amely a Fő utcával párhuzamosan állt, a torony kivételével teljesen lebontották, ennek a helyére épült a jelenlegi templom, amelyet dr. Báró Hornig Károly veszprémi püspök, későbbi bíboros 1904. július 3-án Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt fel. A kivitelező és tervező Csomay Károly veszprémi építész volt. Az új templom méretei: hosszúsága 38m, szélessége 10m. A főbejáró a Fő utcáról nyílik, a szentély észak felé, a vasút közvetlen környékéig nyúlik. A latin kereszt alapzatú épület neoromán stílus és konstrukció részleteiben a veszprémi Szent László templomhoz hasonló.
 
Templomunk jelentősebb műalkotásai: a főbejárati ajtó fölött Muzsinszki Nagy Endre festménye, a diadalíven Leszkovszky György akadémiai tanár freskói, a hajóban Büky Béla stációképei és Krasznay Lajos szobrai. A homlokzat üvegablakai Róth Miksa budapesti műhelyében készültek. Az átalakított, berendezett és művészien kifestett templomot 1938. július 31-én, fényes ünnepség keretében dr. Simon György veszprémi prelátus kanonok szentelte fel. Szabó Sándor Elek sümegi esperes plébános mondott szentbeszédet. Balogh Szendrő kántortanító vezénylésével pedig az énekkar az ünnep fényéhez méltó teljesítményt nyújtott.
1944. december 3-án ˝ 1-kor Balatonkiliti irányából találat érte a templomot, akkor állt meg a toronyóra és a népek azt mondták, hogy akkor kezdődött meg Siófokon a háború. A templom aknabelövése megrongálta a tetőzetet, belül azonban nem sérült meg - kivéve egy későbbi alkalommal,- amikor egy részeg orosz katona bement és ott elkezdett lövöldözni. A károkat egy év múltán sikerült helyrehozni.
A templom szentélyét a II. vatikáni zsinat után 1980-ban alakították át, majd 2004-ben az eredeti állapot alapján rendezték be a főoltárt. A templomban található a három manuálos, harmincnégy regiszteres, az egész Balaton-vidék legnagyobb orgonája, melyet Paulus Frigyes orgonaépítő mester készített.

A város jelenlegi plébánosa Wirth János pápai prelátus, püspöki helynök. Kevés idő elteltével, Siófokra kerülése után, a város északi és déli részén két új templomot és egy kápolnát építtetett.
A templom környékének nagyarányú rendezésével a rendszerváltozás után sikerült az építményt végre megfelelő környezethez juttatni. A területrendezés méltó helyre, városunk tényleges központjába helyezi az ősi templomhelyen épített, oly sokszor felújított, újjáépített, átépített templomot, amelynek renoválási munkálatai napjainkban is folyamatban vannak.
 
forrás:  Siófoki Hírek| megjelent: 2004.10.27

A cikk szerzője: Matyikó Sebestyén József