Dr. Zákonyi Ferenc
(1909 - 1991)

Egy teljes élet a Balaton szolgálatában
Tíz éve halt meg dr. Zákonyi Ferenc

Zákonyi Gruber Ferenc 1909. augusztus 28-án Romonyán (Baranya megye) született. Ebben az idoben a család a Gruber nevet viselte és csak 1934-ben változtatták Zákonyira. 1911-ben Siófokra költöznek, mert az édesapa elnyeri az itt meghirdetett kántortanítói állást. Siófok abban az idoben 2800-3000 lakosú község volt. Kétéves korától Zákonyi Ferenc itt nevelkedett, itt végezte az elemi iskolát. A középiskolát Pécsett végezte el, miközben nagyszüleinél lakott. Itt jegyezte el magát a cserkészettel. Érettségi után hazajött Siófokra és a községházára került jegyzogyakornoknak. 1936-ban jogból, egy év múlva államtudományi ismeretekbol doktorált a pécsi egyetemen.
Az 1920-as évek végén Pécsett egy antikváriumban megvásárolja Réthei Prikkel Marian: A magyarság táncai címu muvét, hogy elméletileg is tájékozódjék, mert az egyetem tánccsoportja már felkeltette ilyen irányú érdeklodését. A kötetben rátalált a tihanyi verbunkra, s ez ösztönzi arra, hogy ha majd hazakerül Siófokra, folytassa a gyujtést: s kiderítse mi található még a Balaton környékén, ami elkerülte a tudós pap figyelmét.
A fiatal jegyzogyakornok, ha a halászverbunkot nem is találta meg, de megismerte a siófoki csárdást, majd Molnár István akkori római katolikus káplánnal 1928-ban megalakította a 466. számú Magyar Tenger Cserkészcsapatot. Molnár lett a parancsnok, Zákonyi pedig az elsotiszt; a létszám körülbelül 40 fő volt. A cserkészek kifejezetten munkáscserkészcsapatként muködtek. Az akkori társadalom majdhogynem legelesettebb tagjait tömörítette magába: az inasokat. Molnár István a vallásos érzés, a hit erejével tartotta össze a csoportot. Zákonyi Ferenc pedig szervezési tapasztalataival segítette a munkát, hiszen 14 éves korától cserkészkedett.
Vezetoik, elsosorban Zákonyi Ferenc, felhasználta a cserkészeket a népi kultúra megismertetésére. A csapat kiváló táncegyüttese nemcsak helyi ünnepségeken, de vidéken és több esetben külföldön is sikerrel szerepelt. Az 1933. évi gödölloi világtalálkozón Zákonyi 60 fős siófoki csapattal vett részt. Táncos bemutatóik rendkívüli sikert arattak. Musoraikat megtekintette lord Baden Powel és gróf Teleki Pál is. Annyira felfigyeltek rájuk, hogy amikor az 1935-ös jamboree-t rendezték a lengyel cserkészek 25. éves fennállásának emlékére Spalaban, a siófoki csapat volt a Magyar Cserkész Szövetség Tánccsopontja. Ezután még többször felléptek külföldön is.
Zákonyi Ferenc 1937-ben Balatonszabadiban segédjegyző, majd 1939-tol Mezőkomáromban, 1943-tól Berhidán fojegyzo. Mindenütt ismerik a siófokiak sikereit, a fiatalság mindenütt csoportokat akar alakítani. A fojegyzo, bár felettesei nem nézik jó szemmel, mindenütt melléjük áll. A hír eljut Veszprémbe és a KALOT, Páter Nagy Töhötöm és Kerkai Jeno jezsuiták vezette érdi népfoiskolájára is. A veszprémi piarista gimnázium cserkészcsapatát a fiatal Helyes László tanár vezeti, aki reverendáját felhajtva együtt tanulja a táncot a mezokomáromi fiatalokkal.
Az 1940-es évek elején a KALOT vezetői Zákonyiban felismerik a közigazgatásban tevékenykedo főjegyző faluszervező képességét, tapasztalatainak fontosságát, és rendszeres eloadónak hívják meg az érdi népfoiskolára. Itt ismerkedik meg Molnár István muvésztanárral. Barátságuk a magyar néptáncmozgalom kibontakozásának újabb távlatait indítja el. Molnár Zákonyi táncáról filmet készít, és mozgásformáit bedolgozza a Magyar tánchagyományok címu könyvébe. Molnár késobb a siófoki Népfoiskolán rendszeresen vetítette ezt a filmet, és elemezte tanítványaival. A filmet az MTA adattára orzi.
1945-ben a Bakonyban még dörögtek az ágyúk, amikor a siófokiak hazahívták és megkérték, hogy álljon a szétzüllött helyi közigazgatás élére.
A Nemzeti Bizottság, majd az új községi elöljáróság élén Soós György (1890-1968) községi bíró mellett igen nagy agilitással látott hozzá a károk helyreállításához, az építomunka megindításához. Teljes odaadással, párját ritkító munkabírással, érett közéleti tapasztalatával segítette az újjáépítést. Zákonyi javaslatára egyesítették Siófokot Balatonújhellyel és csatolták vissza Siófokot Somogy megyéhez - egy 15 kilométernyi partszakaszt, ezzel is megteremtve a várossá fejlodés lehetoségét. Indítványát az akkori belügyminiszter Rajk László hagyta jóvá. Siófok életében nagy eseménynek számítottak a nemzetközileg is jelentos sportesemények. Zákonyi Ferenc a Balatoni úszóverseny, a Balatonfüredtol Siófokig terjedo távúszás, és nem utolsó sorban a Tihany - Balatonfüred közötti úgynevezett Wesselényi emlékverseny szervezésében is fontos szerepet vállalt.
A II. világháború után, 1945. augusztusában Siófokon rendezték meg az Országos Sport Kongresszust, valamint az elso helyi sportnapokat, megelozve az ország más községeit, illetve üdülohelyeit. A siófoki sportéletet is, mint minden mást, az idegenforgalom szolgálatába állította.
A Balatoni Intézo Bizottság is újjászervezodött 1945-ben, Molnár Erik a népjóléti miniszter új kormánybiztost nevezett ki az élére, Mihályfi Erno miniszteri tanácsos személyében, Zákonyi Ferenc pedig a BIB fotitkára lett. Sokirányú elfoglaltsága miatt azonban nem fogadhatta el a megbízást és Lukács Károlyt kérte fel erre a tisztségre, mint érdemekben gazdag barátját.
1946-ban Zákonyi Ferenc adta ki az elso idegenforgalmi prospektust - cseh, német, lengyel és magyar nyelven - s 1947-ben o hozta létre Siófokon az ország elso idegenforgalmi hivatalát. Lukács Károly, a kiváló Balaton-kutató vetette fel egy halászati múzeum megalapításának a tervét. Zákonyi mellett azok sorakoztak fel, akik nem kompromittálták magukat a fasiszta idokben, megbízhatóak voltak és készségesen munkálkodtak a község kultúrájának fejlesztésén. Belolük alakult meg 1946-ban az Irodalmi és Muvészeti Bizottság, aminek legjelentosebb vállalkozása a Siófoki Füzetek címu kiadványsorozat megjelentetése volt. Ez a négy szám ma már forrásértéku munka és nélkülözhetetlen minden további balatoni tájkutatási munkálathoz. Több irodalmi és muvészestet tartottak, Borsi Darázs József szervezésében kituno fiatal írók - Kormos István, Rába György, Szabó Magda, Mándy Iván, Palotai Erzsi - jöttek le Budapestrol eloadást tartani. Lakatos Péter Pál költo (József Attila és Radnóti Miklós barátja) is rendszeresen részt vett ezeken a találkozókon.
Zákonyi Ferenc elévülhetetlen segítséget nyújtott a zeneiskola, illetve a zenei élet fellendítésében Dalló Gyulánénak és Helényi Gyula karnagy-karmesternek. Bárdos Lajos 1947-es siófoki jegyzeteiben olvashatjuk: “Jó volt látni a musorok tisztaságát! Jó volt hallani a zenei munka sok dicséretes megnyilatkozását! Köszönet a sok lelkes, önzetlen munkáért!” Érdemes megemlíteni, hogy e jeles idokben Rajeczky Benjámin, Kerényi György, Forrai Miklós, Bárdos Lajos, valamint a világhíru karmester, Otto Klemperer is gyakorta vendég volt Siófokon. Kuriózumként említendo a híres mester játékos “újítása”, miszerint a kapucínerbe beledobott egy adag vaníliafagylaltot (ez a mai jegeskávé) és azt szürcsölve elégedetten tekingetett szanaszét a patinás híru Kovács-cukrászda (ma Dániel Vendéglő) teraszáról.
Zákonyi Ferenc javaslatára 1946. október 1-jén indult meg a Balatoni Népfoiskola, amelyre a képviselotestülettol 10 000,-Ft évi költségkeretet kaptak, az új forintot követő években! Zákonyi újra kiváló társra talált Molnár István (1908-1987) a magyar néptánc kituno tanára késobb kiváló és érdemes muvész, VIT-díjas és posztumusz Kossuth-díjas koreográfus - személyében. A népfoiskola legfobb érdeme az volt, hogy az ismeretek elsajátítása és az alkotó gyakorlat egysége a hallgatók egész életformáját meghatározta. Maximálisan figyelembe vette a résztvevok eltéro egyéniségét, lehetoségeit. A népfoiskolát felsobb utasításra már 1948-ban meg kellett volna szüntetni. Zákonyi érdeme, hogy a rendeletet egy évig nem vette figyelembe, s az intézményt 1949-ig életben tartotta. Elmondhatjuk, hogy a Balatoni Népfoiskola valóban az ország szabadmuvelodési központjává fejlodött rövid három év alatt.
A parasztság széles rétegeinek általános muveltséget, identitástudatát, nemzeti önérzetét erosen befolyásoló, legjobban muködo népmuvelési központok egyike volt. Hogy milyen hatással? A hallgatók között olyan neveket találunk, mint Béres András, Böröcz József, Együd Árpád, Falvay Károly, Jakab Mihály, Kiss Gyula, Martin György, Pesovár Erno, Pesovár Ferenc, Vadasi Tibor, Vásárhelyi László és sorolhatnók tovább, akik egy életen át (nemzedékeket nevelve) elkötelezték magukat a hagyományok ápolása s a népmuvészet “tiszta forrásból” merítésének missziója iránt.
Az egyre nagyobb szabású tervek az irigyek szemében szálkaként tükrözodtek, nem csoda tehát, hogy 1951-ben napok alatt állították félre igaztalan és koholt vádak alapján. Az, hogy mit veszített vele Siófok és mit nyert vele Balatonfüred, mindmáig csak kevesen tudjuk! A nyertes a Balaton északi partja lett. Miért is kellett Zákonyi Ferencnek Siófokról elmennie? A pártbizottság elso titkára mindenáron el akarta távolítani Somogy megyébol azokat a jegyzoket, akik már a Horthy-idok alatt is becsülettel munkálkodtak, és nem voltak a kommunista párt tagjai. Az európai szellemiségu Zákonyi súlyosabb személyiségnek bizonyult, mint a köpönyegforgatók. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet a kommunista pártba bekényszeríteni, a következő - a korra jellemzo - eset történt. Megjelent egy júliusi napon a megyei elso titkár és azt kérdezte tole:- “Mondja meg kérem, mennyi lesz összesen a község búzatermése? “ A válasz:- “Katasztrális holdanként 8 mázsa, vagyis nagyon gyenge termés várható, mivel rossz a talaj.”
- “Na, majd megnézzük!” - mondta az illetékes elvtárs.
Három gazdagabb paraszthoz kimentek, próbacséplést végeztettek, s 12 mázsa holdankénti eredmény jött ki, persze ezek a földek a legmagasabb aranykorona értékuek voltak. Ezután kiadtak egy körlevelet minden jegyzonek, amiben az állt, hogy “a siófoki jegyző nem ismeri a saját területét.” Ezen indokkal távolították el aztán Zákonyit. A vád képtelenségét bizonyítja, hogy végül is a valós cséplési eredmény átlaga 8.1 mázsára jött ki a településen! Zákonyinak ugyan mennie kellett, de szerencsére olyan helyre került, ahol hosszú ideig azt tehette, amit feladatául róttak rá az égiek.
A Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetoje lett, balatonfüredi majd veszprémi székhellyel, de a lehetoségeihez mérten továbbra is lelkesen támogatta a somogyi muvelodési kezdeményezéseket: o szorgalmazta és avatta fel 1956. augusztus 5-én Bartók Béla balatonberényi emléktábláját, továbbá szakmai tanácsaival hathatósan segítette a SIOTOUR Rt. égisze alatt muködo Szántódi Tudományos Bizottság munkáját. Életének Veszprém megyei teljesítményérol, sikereirol vallanak barátai, idegenforgalmi szakemberek, volt munkatársak. 1970-ben vonult nyugdíjba, amikor munkáját tovább folytatva elsosorban kutatással foglalkozott. Megírta Balatonfüred történetét.
Visszatekintve életútjára elmondhatjuk, hogy amit a Balaton-mellék múltjáról újabban tudunk, leginkább tole származik, vagy o kutatta ki, vagy támogatásával mások végezték el. Zákonyinak köszönheto a tihanyi tájvédelmi körzet létrejötte, a sümegi, a cseszneki és sok más vár- és templomrom helyreállítása, a nagyvázsonyi lovasjátékok megszületése éppúgy, mint a “Balatoni panteon” emléktábla-küldöttei: Thorpe-Satchville (Anglia) - Paget; Draguignan (Franciaország) - Kisfaludy Sándor; Kassa Kufstein - Linz - Párizs - Batsányi; Krakkó - Balassi; Podolin - Krúdy; Korinthos - Türr István; Rimaszombaton Blaha Lujza szobra. “Múlhatatlan érdemu az idegenforgalmi munkássága” - írta róla Keresztury Dezso. Ugyancsak o írta róla a siófoki emléktáblán olvasható sorokat: “A szolgálat volt mindene; és a legvonzóbb alkalom, miben teljes lett élete: a Balaton.”
E táj varázslója - így jellemeztem 80. születésnapját köszöntő írásomban. Hivatalától való megválása után is töretlen lendülettel folytatta a Balaton múltjának teljes feltárására irányuló munkáját. 1988-ban jelent meg Balatonfüred címu, csaknem 900 oldalas könyve, s tanulmányaival találkozhatunk a Kanyar József által szerkesztett Siófok (várostörténeti tanulmányok) címu monográfiában is. Mindemellett igen jelentos írói, publicisztikai munkássága - mintegy félszáz útikalauzt írt és szerkesztett. Várostörténeti tanulmányokat adott közre. 1986-ban díszpolgárául választotta Balatonfüred, majd 1991. február 7-én Siófok.
Egy eredményekben gazdag, teljes élet után 1991. május 29-én halt meg Balatonfüreden. Ott temették el; az arácsi köztemeto magaslatán van a sírja, ahonnan szélesköru panorámában álmodhatja szeretett táját, a Balatont.
A jövo építoje volt. Nagy hiba lenne, ha életében és munkásságában csak a siófoki és a balatonfüredi kötôdéseket látnánk. Zákonyi horizontja sokkal tágabb, sokkal szélesebb volt, s az egész Balatonban gondolkodott. Egyike volt azoknak, akik megbecsülést szereztek nemzetünknek. Hajtsuk meg fejünket emléke elott!

forrás: Siófoki Hírek 

A cikk szerzője: Matyikó Sebestyén József  - Író